Számos magyar kém számára a külföldi házasság szolgált fedezékül.

A titkosrendőrség gondosan megtervezte a házasságokat, hogy a menyasszonyok célországaikban hírszerzési információkat gyűjthessenek.

A titkos dokumentumok alapján egy Tiszai néven ismert ügynök beleegyezett abba, hogy gyermekét is beszervezze a magyar államvédelmi hatóság számára. Az ügynök ügyesen álcázta magát, feleségül véve egy német állampolgárt, és azt a látszatot keltette, hogy az NSZK-ban telepedett le. Az apa mélyen aggódott lánya sorsa miatt, és azt kívánta, hogy a magyar konzulátusnál találjon munkát. Így ha nehéz helyzetbe kerülne, mindig legyen lehetősége menedéket keresni.

A szüleitől távol, hosszabb időn keresztül valóban képes-e megállni a helyét egy számára idegen környezetben, azt még nem tudják biztosan. A véleményük az, hogy a legbiztonságosabb megoldás az lenne, ha a németországi Münchenben működő magyar képviselet hivatalos munkatársaként láthatná el a rábízott feladatokat. Ezt a fejleményt Szepesi László rendőr alezredes osztotta meg a feletteseivel.

Kifejtettük, hogy ezzel a megoldással a lányukra irányítanánk az NSZK állambiztonsági elhárító szerveinek figyelmét. Világszerte közismert, hogy a hivatalos képviseletek munkatársait a saját országuk hírszerző és elhárító szervei szinte mindig hasznosítják. Így ebben a helyzetben a lányuk is az elhárító szervek ellenőrzése alá kerülne.

A titkosrendőrök valaha fiktív, csupán papíron létező házasságok révén próbáltak fiatal lányokat ügynökként Nyugatra telepíteni. Azonban, mivel a német és az amerikai kémelhárítás is felfedezte ezt a taktikát, a titkos ügynökök stratégiát váltottak, és valódi házasságok szervezésére kezdtek összpontosítani. A magyar hírszerzők titokban válogatták ki a férjjelölteket, sőt, volt olyan eset is, amikor kiutaztatták a kiszemelt menyasszonyokat, hogy lehetőségük nyíljon ismerkedni, főként katonatisztekkel. Ezt követően pedig ők intézték el a további részleteket, hogy a lányok beilleszkedhessenek a kiválasztott életformába.

Édesapámat is azzal keresték meg, hogy biztosítják számomra, hogy a nekem szimpatikus, a tényleges házasságkötés szempontjából is megfelelő személyhez szabályszerűen férjhez mehessek

- mondta a Blikknek az Egyesült Államokban élő, 75 éves hölgy, akit most már Patríciaként ismernek az új családjában és baráti körében.

Apámnak azt mondták, hogy a gyerekei nem léphetnek be az egyetem kapuján, ha nem tesznek jelentést róluk. Amikor én betöltöttem a 25. életévemet, váratlanul felkínálták számomra ezt a lehetőséget. Az ország elhagyása csak egy különös házasság révén vált lehetővé. Ezzel azt vállaltam, hogy beleegyezésem lesz abba, kihez köthetem az életem. Ezen a ponton már világossá vált, hogy a titkosrendőrség figyelme nem lankad: ha a tervem kiszivárog, ha lebukom, vagy ha nem úgy cselekszem, ahogyan azt elvárják tőlem, akkor ez a családom életét és megélhetését is komolyan veszélyeztetné.

Patrícia, akkor még Jolánként, egy német mérnököt választott: mint mondta, szerette is, bár egész életükre rányomta a bélyegét a szorongás, hogy hazugságban kell élnie. Viszont így évente kétszer hazajárhatott, a szüleit, a testvéreit támogathatta, és természetesen jelentett is a férje munkahelyéről, az ismerőseiről. Mint mondta, mindig igyekezett úgy megoldani a feladatot, hogy kárt ne okozzon senkinek, de a magyar elvárásoknak is megfeleljen.

Hat év elteltével, 1983-ban férje halálát követően, két év múlva összebarátkozott a kanadai barátjával, és együtt elindultak új életet kezdeni. A magyar titkosszolgálat pedig nem akadályozta meg őket, hiszen innen már nem tudott volna értékes információkat gyűjteni.

Csak hidegre tettek, ezt mindig mondták, innen nincs kiszállás, ha majd megszokom, akkor jelentkeznek

- folytatta Patrícia, miközben a szemei csillogtak az izgatottságtól.

Szerencsére 1989-ben jelentős átalakulás indult el Magyarországon, ami gyökeresen megváltoztatta a politikai tájat. A kommunista kémek emléke fokozatosan elhalványult, így végre szabadon élhettem, anélkül, hogy a múlt árnyai nyomasztottak volna.

Csak ő legalább tíz olyan magyar lányt ismert az NSZK-ban, akik e különös házasságok révén jutottak el Nyugatra. Mindannyian tudtak egymás helyzetéről, mégsem beszéltek a titkos kapcsolataikról. Az esküvők is hasonló forgatókönyv szerint zajlottak: mindig Magyarországon tartották a lagzit, hogy a kémelhárítás már a helyszínen megfigyelhesse a vőlegény családját, és dokumentálhassa őket. Az ünneplés alatt az autóikat, szállodai szobáikat, sőt, gyakran a külföldi lakásaikat is átkutatták, miközben a rokonság Budapesten mulatozott.

Ma sem cselekednék másképp; csak így tudtam elbújni, és később sikerült idehoznom a családomat is.

- folytatta az egykori telepített hitves, akinek emlékei még mindig élénken élnek a szívében.

Szégyen? Nem érzem. Lelkiismeret-furdalás? Az volt. A második és a jelenlegi, harmadik férjemnek is megosztottam a múltamat, és ők megértettek. Az első férjem talán sejtette, de ő egy igazán jó ember volt, szeretett, és sosem kérdőjelezte meg. A kommunisták, a Kádár-rezsim idején csak így lehetett boldogulni... Aki azt állítja, hogy a hetvenes években Magyarországon lázadni, vagy ellentmondani lehetett, az téved. Az emberek csak túlélni próbáltak, ennyi volt a lényeg.