Trump a jólét "aranykoráját" hirdette, ám a csupán Orbán-féle modell másolása nem elegendő ehhez - egy mérleg az elnök első 100 napjáról.

A Trump által indított vámháború fényében Közép-Európának sürgősen új növekedési motorra van szüksége. Európa naivnak tűnik, ha azt hiszi, hogy a volt elnök egyszer csak észhez tér. Sokkal bölcsebb, ha a legrosszabb forgatókönyvre készülünk, mintsem hogy optimista illúziókban ringassuk magunkat. Mark Carney és Kanada ügyesen megelőzték Trumpot, ezzel megerősítve, hogy az Egyesült Államok 51. állama nem a hűséges északi szomszéd lesz. Az a megállapodás, amelyet Trump békeegyezségként próbál eladni, valójában nem más, mint Ukrajna erőforrásainak kifosztására irányuló terv. Ezek a témák és vélemények folyamatosan visszatérnek a nemzetközi sajtóban.

Vlagyimir Putyin új barbárságot honosított meg Oroszországban, de a világban sokan vannak, akik szívesen utánacsinálnák - figyelmeztet a németországi emigrációban élő orosz író, Viktor Jerofejev. Azt látja, hogy az orosz elnök az igazságosság helyébe teljes egészében az erő kultuszát állította. A politikust primitív győzelmi ösztön hajtja, aminek az alapja: igazam van, mert erős vagyok, és mert az vagyok, aki vagyok.

Ukrajna a tűzvonalba került, mert a nyugati világ felé kívánt menekülni, és kitartóan kutatta a túlélés lehetőségeit. Sajnos, a kontinens fokozatosan elveszíti liberális alapelveit, és a gondolkodók helyét bürokraták foglalták el, akik nem rendelkeznek a karizmatikus személyiségek erejével. Kijev támogatása is csak óvatos lépésekkel történt, hiszen senki sem akarta felébreszteni az orosz medvét, amelyik atombombával bír.

A helyzet az elmúlt három évben egyre súlyosabbá vált: az orosz társadalomban alig akad valaki, aki hajlandó lenne fellépni az államhatalom ellen, és sokan nem is tudják, hogyan tehetnék ezt. Európában a szélsőjobboldali mozgalmak egyre inkább a Kreml irányába orientálódnak. Mindenhol a középszerűség és a melankólia uralkodik, ami könnyen arra ösztönözheti az embereket, hogy egy erőskezű vezető ígéretes karizmája köré csoportosuljanak. Eközben Putyin a hasát fogva nevetgél a helyzeten.

Amikor Trump és orosz kollégája összefonódik, az komoly aggodalomra ad okot az ukránok és Európa számára. Ha viszont ellenséges viszonyba kerülnek, annak globális konfliktushoz vezethet a következménye. Putyin tapasztalt és ravasz politikus, míg partnere gyakran hibázik, de mindkettőjük stratégiájában megjelenik a mézesmadzag és a korbács kettőse. Azonban ez a játék nem hoz igazi eredményt a másik fél számára. Érdemes megjegyezni, hogy mindkettejük felemelkedése mögött a barbárság és a hatalomvágy áll.

A vidám barbár gondolatot a Jalta 2.0 jelenti, vagyis, hogy Amerika, Oroszország és Kína felosztja egymás között a világot. Európa szétesik, itt-ott a nacionalisták veszik át a kormányrudat. És akkor tényleg a történelem végére értünk. Csak éppen a helyébe nem a demokrácia, hanem a civilizálatlanság lép.