Valami nincs rendben a globális felmelegedés körüli helyzettel.

Az alacsony felhőzet eltűnése egyfajta önfenntartó folyamatot indít el, amely felgyorsítja a globális felmelegedést. Ennek következtében rendkívül intenzív felmelegedési időszak vár ránk.

2023 a hőmérsékleti csúcsok éveként vonult be a történelembe. A globális átlaghőmérséklet másfél fokkal emelkedett az iparosodás előtti szinthez képest, ami szintén új rekordot jelent. Az okok feltárása azonban nem könnyű kihívás, mivel a mögöttes tényezők sokrétűek és összetettek.

Tisztában vagyunk az emberi aktivitás következményeivel, és jól ismerjük a légkörben felhalmozódó üvegházgázok hatását. Képesek vagyunk mérlegelni az El Niño jelenség hatásait, a Hunga Tonga vulkán kitörésének és más vulkáni események utóhatásait, valamint az erősödő naptevékenység és a napsugarakat visszaverő aeroszolok csökkenésének következményeit is. Azonban mindezek figyelembevételével a másfél Celsius fokos hőmérséklet-emelkedésből körülbelül 0,2 fok okát még nem tudtuk pontosan meghatározni.

A német Alfred Wegener Intézet kutatója, Dr. Helge Goessling szerint a nagy meleg fennmaradó része annak tudható be, hogy a Föld kevesebb fényt ver vissza. Az intézet és a Középtávú Időjárási Előrejelzések Európai Központja, az ECMWF munkatársai a NASA műholdas adatait és saját adatsoraikat elemezve vizsgálták a Föld energiaháztartását és a felhőtakarók mennyiségét különböző magasságokban.

Azon akadt meg a szemem, hogy 2023-ban volt a legalacsonyabb a bolygó albedója

- hívta fel a figyelmet Dr. Thomas Rackow, az ECMWF szakértője.

Az albedó kifejezés latin eredetű, mely a fehérség fogalmát rejti magában. Ez a mutató azt méri, hogy egy adott felület milyen mértékben képes visszaverni az elektromágneses sugárzást, például a napfényt. A Föld albedója körülbelül 0,3, ami azt jelenti, hogy a napból érkező energiának mindössze 30%-át verjük vissza. A visszaverődő sugárzás hiányzó része, értelemszerűen, elnyelődik, ami hozzájárul a bolygónk felmelegedéséhez.

A kutatók megfigyelései szerint a Föld albedója sosem volt ilyen alacsony a rendelkezésre álló, 1940-ig visszanyúló adatok fényében. A friss hó rendkívül magas albedóval rendelkezik, amely 80-90 százalék között mozog, így jelentős szerepet játszhat a sarki területek olvadásában és a hóval borított területek csökkenésében. Goessling megjegyzi, hogy ezek a régiók csupán a teljes visszaverő képesség körülbelül 15 százalékát képviselik. Ezért a fő problémát másutt kell keresni.

A legfrissebb elemzés alapján a 2020 decembere óta tapasztalható albedó csökkenés nélkül a 2023-as átlaghőmérséklet 0,23 Celsius-fokkal alacsonyabb lett volna. Egy figyelemre méltó tendencia bontakozik ki: a trópusok felett, valamint a mérsékelt északi szélességi körök mentén csökkent az alacsonyan képződő felhők száma. Az Atlanti-óceán északi részén ez különösen szokatlan hőhullámokkal társult, ami jelentős mértékben hozzájárult a szélsőséges meleg időjáráshoz. Az alacsony felhők létfontosságúak, mivel míg a felhők minden magasságban visszaverik a napfényt, a magasabb szintű felhők képesek megakadályozni a felszínről kisugárzott energia légkörből való távozását.

A német kutatók szerint az alacsony felhők eltűnésében az aeroszolok csökkenése és a nemzetközi hajózás által használt tisztább üzemanyag lehet az egyik tényező, ha nem is a legfontosabb. A légszennyező részecskék a légköri nedvesség kicsapódását elindító magokként felhőképződést idéznek elő, azonban ez is csak a jelenség harmadát magyarázza. Az igazság inkább az, hogy ez egy öngerjesztő folyamat és a felhők eltűnése nem csak az oka, de következménye is a felmelegedésnek.

A tudósok megfigyelései alapján egyértelmű, hogy rendkívül intenzív felmelegedés vár ránk. Javasolják, hogy mivel a hőmérséklet emelkedése gyorsabban történt, mint ahogyan azt a párizsi klímaegyezmény előrejelezte, elengedhetetlen lenne a megállapodásban rögzített célok és határértékek aktualizálása, hogy azok jobban tükrözzék a jelenlegi helyzetet.