Veszélyben az európai együttműködés motorja? - Sötét felhők gyülekeznek az égen Az európai együttműködés alapjaiban meginghat, ahogy aggasztó jelek mutatkoznak a horizonton. A kontinens jövője szempontjából kulcsfontosságú pillanatokon megyünk keresztül,
A német-lengyel kapcsolatok minősége rendkívül fontos Európa jövője szempontjából, mivel a két szomszédos állam népessége, gazdasági potenciálja és katonai ereje révén meghatározó szerepet játszik a NATO és az EU működésében. Különösen időszerű ez a kérdés, hiszen Donald Trump elnöksége alatt az Egyesült Államok fokozatosan háttérbe szorította Európát, amelynek így saját erőforrásaira kell támaszkodnia a súlyos kihívások, például az ukrajnai háború kezelésében. Jelenleg mindkét országban a néppárti Friedrich Merz és Donald Tusk vezeti a politikai irányvonalat, akik hasonló nézeteket vallanak az európai integrációról és Ukrajna támogatásáról, ami kedvező lehetőségeket teremt a kapcsolatok elmélyítésére. Ugyanakkor a helyzetet bonyolítja, hogy a lengyel ellenzék által támogatott Karol Nawrocki elnökké választása, aki több alkalommal is kritikus megjegyzéseket tett Németországgal kapcsolatban. Emellett a két ország határán kialakuló migrációs válság is feszültségeket gerjesztett, amelyet a német kormány szigorúbb bevándorláspolitikája idézett elő.
Donald Tusk lengyel miniszterelnök szerdán sikeresen átvészelte a bizalmi szavazást a Szejmben, amelyet saját maga kezdeményezett. A lépés hátterében az állt, hogy a közelmúltban tartott elnökválasztás első fordulójában nem az ő támogatott jelöltje, Rafał Trzaskowski varsói főpolgármester aratott győzelmet, hanem a Jog és Igazságosság (PiS) párt által támogatott Karol Nawrocki. Tusk kormánykoalíciója előtt most nehéz 2 és fél év áll, mivel egy ellenséges szándékú államfővel kell együttműködniük, aki a lengyel alkotmány értelmében a költségvetésen kívül bármilyen törvényt megvétózhat.
Tusk a bizalmi szavazás előtti beszédében számos fontos témát érintett, köztük a migráció kérdését, amely ismét középpontba került. Ennek hátterében áll, hogy a nyugati szomszédunkban, Németországban májusban Friedrich Merz került hatalomra, aki szigorúbb bevándorlási szabályokat ígért elődeinél. Az új német kormány már hónapok óta érvényben lévő határellenőrzéseket szigorította a szárazföldi, elvileg schengeni határokon, és elrendelte, hogy a menedékkérőket már a határon visszafordítsák. A Merz-kabinet ennek ellenére is ragaszkodik ehhez a gyakorlathoz, noha a berlini közigazgatási bíróság nemrégiben három szomáliai migráns ügyében úgy határozott, hogy jogtalanul utasították el őket az országba való belépésüktől a lengyel határnál fekvő Frankfurt an der Odernél. A német hatóságok ezek után a migránsokat Lengyelországba irányították vissza.
Szerdai parlamenti beszédében Tusk azt állította, figyelmeztette a német kormányt, hogy Lengyelország aprólékosan meg fogja vizsgálni minden migráns átszállításának kísérletét Németországból. Egyben bejelentette,
Valószínű, hogy Varsó a nyári hónapokban részleges határellenőrzést fog bevezetni a német határ mentén.
Elismerte viszont, hogy a határmenti lengyel lakosok számára, akik Németországba ingáznak, ez várhatóan komoly kihívásokat fog okozni.
Hétfőn Alexander Dobrindt, Németország belügyminisztere, látogatást tett Varsóban, ahol lengyel kollégájával, Tomasz Siemoniakkal találkozott. Közösen megállapították, hogy csak összefogással képesek hatékonyan fellépni az Európába irányuló illegális migráció ellen. Bár a hétfői megbeszélés egyfajta pozitív elmozdulást jelez, a lengyel kormányfő Szejmben tett nyilatkozatai újra inkább a konfliktusos megközelítést sugallják.
A német-lengyel kapcsolatok 2023 decemberétől kezdődően látványos javuláson mentek keresztül, miután Tusk centrista kormánya váltotta le a PiS-t, amely 2015 és 2023 között irányította az országot, és a nyugati szomszéddal szemben meglehetősen kritikus politikát folytatott. Történelmi szempontból Oroszország mellett Németország (vagy korábban Poroszország) volt az a hatalom, amely a legnagyobb sérelmeket okozta Lengyelországnak, így a németellenesség még mindig hatékony politikai eszköz bizonyos nacionalista választói csoportok számára. A PiS kifejezetten arra törekedett, hogy megszólítsa ezeket a szavazókat. A 2023-as parlamenti választási kampány során a jobboldali párt egyik központi üzenete az volt, hogy Tusk Berlin bábjaként működik Lengyelországban.
A két ország közötti viszonyok javulásának egyértelmű jele volt, hogy Friedrich Merz második kancellári látogatását rögtön Varsóba tette, a német kancellárok hagyományos első párizsi útja után. Ugyanakkor Merz és Tusk május 7-i találkozója különösebb eredményt nem hozott. Az előbb Párizsba, majd Varsóba vezető látogatás azt is jelezte, hogy Merz, Tusk és Emmanuel Macron megpróbál életet lehelni az 1991-ben létrejött weimari háromszögbe, a három ország konzultációs fórumába, amely ismételt jelentőséget nyert Donald Trump megválasztása után, akinek regnálása alatt az Egyesült Államok látványosan húzódik vissza Európából. Az európai kontinens három katonailag jelentős hatalma mellé csatlakoott biztonsági kérdésekben az Egyesült Királyság is, amit jól jelez, hogy május 10-én a négy ország vezetője közösen tett látogatást Kijevben.
Merz elődjénél, Olaf Scholznál, egy olyan politikai vezetőnél találkozunk, aki a német politika színpadán jelentős hatással volt. Scholz stílusa és megközelítése sok szempontból eltér Merzétől, hiszen ő a szociáldemokrata párt színeiben politizál, míg Merz a konzervatív értékeket képviseli. Scholz higgadt és pragmatikus politikai irányvonala, valamint a társadalmi igazságosságra és fenntarthatóságra való hangsúlyozása különbözik Merz ambícióitól, amelyek inkább a gazdasági fejlődés és a vállalkozások támogatására összpontosítanak. Az ő politikai öröksége tehát nemcsak a saját pártja, hanem az egész német politikai táj szempontjából is jelentős hatással bír.
Határozottan Ukrajna melletti kiállást és Oroszország elleni fellépést ígért, ami szorosabb biztonságpolitikai együttműködést jelez előre Németország és Lengyelország között.
A CDU, Merz pártja, és Tusk Polgári Koalíciója (KO) közötti ideológiai hasonlóság nemcsak a politikai diskurzusban, hanem a két ország közötti kapcsolatok elmélyítésében is jelentős szerepet játszhat. Mindkét párt az Európai Néppárt tagjaként egy közös politikai alapra építkezik, ami elősegíti a kooperációt. Az Egyesült Államok fokozatos "kivonulása" Európából új kihívások elé állítja a kontinens országait, így a NATO és az EU keretein belül a német-lengyel viszony fontossága egyre inkább kiemelkedik. Németország nem csupán Európa gazdasági motorja, hanem az EU legnagyobb népességű állama is, míg Lengyelország dinamikusan fejlődő gazdaságával és a GDP 5%-át elérő védelmi kiadásaival a NATO egyik kulcsszereplőjévé vált. E két ország együttműködése tehát nemcsak a bilaterális kapcsolatok szempontjából, hanem a regionális stabilitás és biztonság fenntartásában is alapvető jelentőséggel bír.
Bár a lengyel külpolitika irányítása elsősorban a kormány feladata, Lengyelországban az elnök szerepe a kül- és biztonságpolitikában jelentős. Például az elnök felelős a nemzetközi szerződések aláírásáért, valamint ő jogosult a nagykövetek kinevezésére és visszahívására. Karol Nawrocki megválasztása valószínűleg nem fogja elősegíteni Németország és Lengyelország közötti közeledést. Ahogy Knut Abraham, a német kormány lengyelországi megbízottja is rámutatott az elnökválasztás után,
A két ország viszonya "kevésbé összhangban" fog állni.
Abraham ugyanakkor bízik abban, hogy a pragmatikus együttműködés folytatódik Berlin és Varsó között.
A német-lengyel kapcsolatok egyik legkomplexebb és legérzékenyebb kérdése a második világháborús jóvátétel ügye, amelyet a PiS-kormány hozott újra napirendre 2022-ben. A párt álláspontja szerint a náci Németország által okozott, 2022-es árfolyamon 563 ezer milliárd forintra becsült károk miatt Lengyelországot megilleti a kártérítés. Berlin viszont azzal érvelt, hogy Lengyelország 1953-ban lemondott a további jóvátételről a Német Demokratikus Köztársasággal szemben. Radosław Sikorski, a lengyel külügyminiszter, tavaly februárban azt nyilatkozta, hogy a kormány átértékeli a követeléseit, és inkább más formákat keres a kárpótlásra, például a történelmi épületek helyreállítását. Ennek ellenére a PiS továbbra is ragaszkodik a jóvátételi igényekhez, ami tovább bonyolítja a két ország közötti viszonyt.
Nawrocki, a Nemzeti Emlékezet Intézetének vezetőjeként, többször is felhívta a figyelmet a Németországtól elvárt jóvátétel ügyére. Kiemelte, hogy Tusk cselekedetei, különösen az Olaf Scholz volt kancellárral folytatott első megbeszélésén tett hallgatása, nem voltak megfelelőek. A jóvátétel kérdése azonban nem csupán politikai játékszer; a nemzetközi jog keretein belül Lengyelország számára rendkívül nehézkes a követelés érvényesítése. Németország viszont kitartóan elzárkózik az ügy rendezésétől, így a téma felvetése a PiS és Nawrocki részéről nagyrészt belpolitikai játszmák része. Valószínű, hogy a leendő államfő, aki történészi háttérrel rendelkezik, elnöksége alatt rendszeresen napirenden fogja tartani ezt a kérdést.
