A "Trump-aszteroida" mostanra olyan közelségbe került, hogy a feszültség a levegőben érezhető. De vajon tényleg elérkezik az a pillanat, amikor a várva várt becsapódás megtörténik?

Fokozatosan újabb tétellel gazdagíthatjuk a Föld bolygót fenyegető kockázatok sorát: Donald Trump személyével. Az amerikai elnök megszorító intézkedései komoly kihívások elé állíthatják a NASA bolygóvédelmi programját, amelyek dominóhatással befolyásolhatják az Egyesült Államok alapvető űrkutatási kezdeményezéseit.

Az amerikai elnök nemrégiben bemutatott "skinny budget" javaslata jelentős változásokat hozhat az űrkutatás terén. A tervezet, amely a költségvetést egy negyedével csökkentené, nem csupán a Hold és részben a Mars felfedezésére irányuló missziókat érinti, hanem sokkal drasztikusabb hatásokkal is bír. A bolygónkat fenyegető égitestek korai észlelését célzó programok költségvetését ugyanis 43 százalékkal csökkentenék. Ezek az aggasztó információk a Fehér Ház űrkutatási, tudományos és technológiai bizottságának ülésén kerültek napvilágra, ahol a szenátorok és szakértők egyaránt kifejezték aggodalmukat a tervezett kiadások csökkentése miatt.

A NASA kiterjedt kutatóhálózatát (a többi mellett a Goddard Űrközpontot és a Jet Propulsion Laboratoryt) megtizedelő létszámcsökkentés ugyanis az amerikai űrkutatási hivatal egyik zászlóshajó-küldetése, a Föld-közeli égitestek feltérképezését célzó új űrteleszkóp (Near-Earth Object, azaz NEO Surveyor) sorsát is megpecsételheti, amely a potenciálisan veszélyes aszteroidák észlelését forradalmasíthatná.

A 600 millió dolláros projekt kétségkívül megterhelheti az amerikai adófizetők zsebében, de még mindig eltörpül a kockázathoz képest, amit egy Földbe csapódó kisbolygó jelenthet – különösen, ha Trumpék miatt nem sikerül időben észlelni a fenyegetést.

De kezdjük messzebbről: több milliárd kisebb égitest kering a Naprendszerben, többségük a Mars és a Jupiter pályája közötti kaotikus régióban, a Kuiper-övnek nevezett aszteroida-övezetben, valamint az egész Naprendszert burokként körül ölelő Oort-felhőben. Előbbi térségből záporoznak ránk a kisebb-nagyobb sziklák, úgynevezett Föld-súroló aszteroidák, utóbbiból pedig a Nap-súroló üstökösök jelenthetnek veszélyt a Földre. Mindkét térségből a bolygók és főként a Nap gravitációja vonzza be a nagyobb objektumokat, amelyek közül jónéhány keresztezheti a bolygónk pályáját.

Jelenleg is százával záporoznak ránk naponta kisebb meteoritok, de a statisztikák szerint minél nagyobb egy égitest, annál kisebb a becsapódás valószínűsége. A legkisebb, 1 méter átmérőjű aszteroidák közül évente csak néhány éri el a Földet, a 10 méternél nagyobbak már csak pár évtizedenként, az 50 méternél nagyobbak néhány évszázadonként érkezhetnek. Az 1 kilométeres átmérőjű impaktorokra már csak nagyjából félmillió évenként van esély, míg a legnagyobb, bolygópusztítóknak becézett, 10 km-nél nagyobb kisbolygók érkezésére csak több tízmillió évenként számíthatunk.

A kisebb ütközések ellen még mindig védelmet nyújt a Föld sűrű légköre, de a legnagyobb eseményekről a dinoszauruszok mesélhetnének, ha nem tűntek volna el 65 millió évvel ezelőtt.

Bár a számok csupán hűvös adatok, sosem szabad elfelejtenünk, hogy a katasztrófák bármikor ránk törhetnek. A statisztikák a javunkra játszanak abban a tekintetben, hogy a Föld területének 70 százalékát óceánok borítják, míg a szárazföldek 90 százaléka még lakatlan is. Ezért az esélye annak, hogy egy olyan hatalmas csapás sújtson minket, amely teljesen eltüntetné a civilizációnkat, meglehetősen csekély.

A helyzet az, hogy eddig csupán körülbelül félmillió aszteroidát sikerült nyilvántartanunk, de még ennél is több kisbolygóról nem rendelkezünk elegendő információval: nem tudjuk, milyen méretűek, milyen pályákon mozognak, mi alkotja őket, milyen gyorsan haladnak, és mekkora a valószínűsége annak, hogy becsapódnak vagy közel elhaladnak mellettünk. Ráadásul azok az objektumok is, amelyeket már katalogizáltunk, eltérhetnek a megszokott pályájukról, széteshetnek, vagy veszélyes közelségbe kerülhetnek. Sajnos a jelenlegi megfigyelőrendszereink nem képesek arra, hogy minden potenciális fenyegetést időben észleljenek, és ezzel párhuzamosan nehezen tudjuk megmondani, hogy csupán a műholdjainkat fenyegetik-e, vagy ténylegesen be is csapódhatnak a Földbe ezek a kisbolygók.

A NASA jelenleg úgy 38 ezer ismert NEO pályáját követi, köztük 2-3 ezer veszélyzónába sorolt égitestet , "amelyek közül már egyetlen egynek is pusztító hatása lehet", idézte a Space.com Matthew Payne-t, a Minor Planet Center (Kisbolygó Központ) igazgatóját.

A vészmadarak nem csupán a levegőben szónokolnak. Legutóbb a 2013-as cseljabinszki incidens szolgált számukra figyelmeztető példaként, amely megmutatta, hogy érdemes éberen figyelni. Akkor egy 19 méter átmérőjű, 10 ezer tonnás aszteroida csapott le, közel 70 ezer kilométeres sebességgel, majd a légkörben felrobbant, darabjaira esve szét. A robbanás ereje harmincszorosan felülmúlta a hirosimai atombomba erejét, és a lökéshullám ezrek sérülését idézte elő, nem beszélve a becsapódó, több száz kilós törmelékek okozta pusztításról.

Brian Babin, a republikánus képviselő és az űrkutatási bizottság elnöke is ezzel a példával illusztrálta érveit a bolygóvédelmi program fenntartása mellett. Kiemelte, hogy a cseljabinszki aszteroida éppen a Nap irányából közelített, ami megnehezítette a korai észlelését.

És ekkor lép színre a NASA által tervezett új űrtávcső, a NEO Surveyor.

Most egy kicsit merüljünk el a szakmában: a bolygónk védelme nagymértékben a Földön elhelyezett távcsöveken alapul, amelyek a közelünkben lévő kisbolygók által visszavert napfényt észlelik. Ez a megfigyelési módszer a látható fény spektrumára összpontosít, és csak bizonyos méretű objektumokat tud érzékelni. Ezzel a megközelítéssel nemcsak a Nap irányából érkező veszélyeket, mint például a cseljabinszki meteoritot, de a kisebb és halványabb fenyegetéseket is képtelenek vagyunk észlelni.

Erre találták ki az infravörös űrteleszkópokat, amelyeket elvileg nem vakíthat el a napfény, hiszen nem a fényvisszaverődést mérik, hanem azt, hogy az adott égitestet mennyire hevítette fel a napsugárzás. Ezáltal a Nap irányából érkező égitestek többségét is képesek észlelni. (Ilyen műszere volt a NASA NEOWISE űrtávcsövének, amely 14 éves működése alatt több száz "neót" fedezett fel és több ezer méretét határozta meg, mígnem a Nap közelsége miatt tavaly megsemmisült.)

Azóta szinte teljes sötétségben botorkálunk. A NEOWISE követője, a NEO Surveyor képes lenne felfedezni a közeli aszteroidák rejtett, "sötét populációját", amely a Föld-közeli kisbolygók 35-40 százalékát jelenti. Ezt Amy Mainzer, a Surveyor program vezetője emelte ki a bizottsági meghallgatása során.

Ezen túlmenően hozzájárulhat a földsúrolók méretének és pályájának precíz meghatározásához is, amit az UCLA professzora egyesek szerint aggasztóan így fogalmazott:

"Ez kiemelkedően lényeges a becsapódási energia meghatározásához."

A Surveyor 2027 és 2028 között indul útnak, és 12 évre tervezett küldetése során szinte hihetetlen mennyiségű űrbeli objektumot fog vizsgálni. Elsődleges küldetése az összes, 140 méternél nagyobb Föld-közeli aszteroida feltérképezése, mellett pedig célja 300-400 ezer kisebb, legalább 10 méteres új kisbolygó felfedezése is. Emellett a másodlagos feladatai között szerepel, hogy körülbelül egymillió aszteroidát detektáljon a Kuiper-övben, valamint néhány ezer üstökös azonosítása is. Az űrkutatás ezen új szakasza izgalmas lehetőségeket rejt magában, és jelentős lépést jelent a Naprendszer mélyebb megértésében.

Jelenleg nincs tudomásunk olyan nagyméretű objektumról, amely a következő száz év során a Földbe csapódhatna, azonban sok ismeretlen tényező még felfedezésre vár – nyilatkozta Nicola Fox, a NASA tudományos küldetéseit irányító igazgatóság (Science Mission Directorate) helyettes vezetője a Trump-kormányzat megszorításai ellen tartott bizottsági meghallgatásán. Éppen ezért a NASA bolygóvédelmi programja továbbra is kiemelten kezeli a potenciális veszélyforrások észlelését.

Bár a NASA költségvetését a Kongresszus még nem hagyta jóvá, a Surveyor program és a bolygóvédelmi kezdeményezés sorsa nem csupán Trump és a szenátorok döntésein múlik. Elképzelhető, hogy Elon Musk is beleszólhat a bolygóvédelmi program sorsába, hiszen a Surveyort a SpaceX rakétájával tervezik pályára állítani. Nyilvánvaló, hogy a költségvetési megszorítások mögött részben az ő víziói állnak, ami izgalmas kérdéseket vet fel a jövőbeli űrkutatás szempontjából.