Az apróbélestől a szőtteseken keresztül a keménycsárdásig terjedő gasztronómiai kalandok | Demokrata

A Cigánd Város Önkormányzata által üzemeltetett Bodrogközi Múzeumporta negyedszázados elkötelezett szakmai tevékenység eredményeként alakult ki a mai, gazdag és sokszínű formájában. Ez a régió szívében található, határokon átívelő együttműködésekkel is büszkélkedő kiállítóhely nem csupán a Tájház, a Sőregi-ház, a Tanítóház és a Múlt-kor Háza főépületeinek ad otthont, hanem különleges táncpajtájával, játszóterével, piacterével, őrtornyával, gazdasági épületével és udvarával is várja a látogatókat. A komplexum nem csupán turisztikai célpontként működik, hanem rendezvények helyszíneként, valamint oktatási és kutatási célokra is szolgáló múzeumként is jelentős szerepet játszik a közösség életében.

A Bodrogközi Múzeumporta különleges varázsa abban rejlik, hogy a földből gombamód nőnek ki hófehérre meszelt falú, tornácos házai, melyek mindegyike egy-egy új élményt rejt a látogatók számára. Ez a lenyűgöző komplexum 2015-ben született meg, a 2000-ben alapított Cigándi Falumúzeum bővítéseként, a helyi önkormányzat és a Bodrogköz Tájmúzeumáért Alapítvány közös erőfeszítéseinek eredményeképpen. A projekt célja, hogy Cigánd és Királyhelmec együttműködésével, a magyar-szlovák határon átnyúló partnerség keretében bemutassa a helyi kultúrát és hagyományokat, így gazdagítva a látogatók élményét.

A múzeum bejárata, az impozáns Tájház, egykoron Falumúzeum néven vált ismertté, és 2013-ban elnyerte Az Év tájháza kitüntető címet. Ez a klasszikus háromosztatú parasztház egykor a Szőke nevű Ballá család otthona volt, akik bő egy évszázaddal ezelőtt a helyi gazdasági élet színfoltjává váltak, gazdagítva ezzel a város történetének szövetét.

A Balla-ház muzeális értékű berendezése a XIX. és XX. század fordulóján élt tehetős református család mindennapjait idézi fel. A család gazdasági helyzete és társadalmi megbecsültsége szembetűnően tükröződik a gondosan megválasztott, jól felszerelt kamra és konyha eszközeiben, valamint a festett, díszes bútorokban és ünnepi textíliákban, amelyek egyedülálló atmoszférát teremtenek, és betekintést nyújtanak a korabeli életstílusba.

A 2015-ben megnyílt Sőregi-ház elnevezése a település első néptanítójának, Sőregi Mártonnak és fia, Sőregi Jánosnak emlékét őrzi. Sőregi Márton a XIX. század második felében kántortanítóként tevékenykedett, de emellett a gyógyászat és a gyógynövények iránti szenvedélye is figyelemre méltó volt. Különleges, természetes gyógymódjaival és saját készítésű patikaszereivel sok betegnek segített, így a Bodrogköz térségében "csodadoktor" vagy akár "sámán" néven vált ismertté. Fia, Sőregi János, a nemzetközi színtéren is elismert muzeológus, régész és numizmatikus, jelentős hozzájárulást tett a hazai tudományos élethez helytörténeti, néprajzi és tudománytörténeti munkáival. A család Bodrogközre vonatkozó hagyatékát a Cigándi Falumúzeumnak adományozták, így a helyi kultúra és tudomány öröksége tovább él.

A Sőregi-ház különleges élményt kínál, amely a XIX. századtól napjainkig terjedő időszakot egy innovatív multimédiás rendszer segítségével mutatja be. Ez a modern megközelítés különösen vonzó a fiatalabb generáció számára, akik új élményeket keresnek a történelem felfedezése során. A kiállítás nem csupán a múlt eseményeit idézi fel, hanem részletesen bemutatja, milyen mélyreható változásokat hozott a Tisza folyó szabályozása azok számára, akik a földművelés, állattartás, gyümölcstermesztés és halászat világában éltek. Bár a XIX. század végére a folyó ártereinek felszámolása révén jelentősen megnövekedett a művelésre alkalmas földterületek száma, a térség gazdasági potenciálja hosszú távon mégsem bizonyult elegendőnek. A földek nem tudták eltartani a helyi közösséget, ami az 1870-es évektől kezdődően több ezer bodrogközi lakos elvándorlásához vezetett Észak-Amerikába. E közösség tagjai közül sokan választották az új életet az Atlanti-óceán túlpartján, így a Sőregi-ház nem csupán a múltat idézi fel, hanem a közösség vándorlását és új lehetőségeit is megjeleníti.

Közülük az egyik leghíresebb minden bizonnyal Cukor Adolf volt, aki a közeli Ricséről indult útnak, hogy meghódítsa az Újvilágot. A Paramount Pictures filmvállalat későbbi atyja 18 évesen érkezett meg New Yorkba, ahol szőrmekereskedőként és szűcsként alapozta meg vagyonát, mielőtt a hollywoodi filmgyártás világhírű producere lett. Az általa alapított stúdió mozifilmjei, köztük a Kleopátra, a Római vakáció, a Love story, a Keresztapa, a Szombat esti láz, a Forrest Gump és a Titanic az elmúlt száz évben több mint 200 Oscar-díjat hoztak az alkotóknak.

A kiscigándi születésű Guttman Dezső, művésznevén Dave Gould, többszörös Oscar-díjas koreográfusként és táncrendezőként vált ismertté. Ő volt az, aki a Metro-Goldwyn-Mayer filmgyár táncigazgatójaként páratlan kihívást jelentett Cukor Adolf vállalatának, kreatív víziójával és innovatív stílusával új színt vitt a filmiparba.

A művészi érzék és a szépérzék a szülőföldjükön maradó emberektől sem állt távol. Ezt bizonyítják a Sőregi-ház néprajzi kiállításának gyönyörű gyékénymunkái és szőttesei. Az ügyes kezű asszonyok évszázadokkal ezelőtt már olyan kézimunkákat készítettek, amelyekben tulipánok, fenyőfák, bazsarózsák, lóherék, gyertyák, cserebogarak és egyéb gazdag motívumok sorakoznak. A település a XX. század első felében a szövő-fonó háziipar egyik országosan elismert központjává nőtte ki magát, így a helyi hagyományok tovább élnek és fejlődnek.

A 2021-ben megnyitott Múlt-kor Háza a magyar vidék életét gyökeresen átalakító évtizedek, különösen az 1945 és 1968 közötti időszak eseményeit vizsgálja. A múzeum célja, hogy feltárja, hogyan hatottak az országos történelmi változások a kistáj és benne a település lakóinak mindennapjaira, gazdasági és társadalmi viszonyaira, valamint kulturális identitására. Az intézmény arra törekszik, hogy a látogatók mélyebb megértést nyerjenek a múlt hatásairól, és azok hogyan formálták a vidék jellegét és közösségeit.

Kétszáz fő II. világháborús hősi halott, menekülés a szovjet front elől, földosztás és küzdelem a törpebirtokokon, erőszakos téeszesítés, padláslesöprés és kuláklista, jegyrendszer és hiánygazdaság, a közösségi élet kultúrházba terelése. Ez a helység szocialista községgé való, erőszaktól sem mentes fejlesztésének szavakba tömörített története. A Dicsőségek könyvébe 1960-ban jegyezték be, hogy a település mezőgazdasági szocialista község lett, ahol két család kivételével mindenki a közös gazdálkodás útjára lépett. Ám a korabeli propagandahírekkel szemben nem önként és dalolva.

A gazdasági-társadalmi átalakulás mélyen érintette a helyi közösséget. A táradalom korábbi, papokból, tanítókból és nagygazdákból álló vezetőrétege háttérbe szorult, sőt a hatalom szemében egyenesen ellenséggé vált. Az új "elitet" alkotó tsz-elnök, párttitkár, tanácselnök és vb-titkár kiválasztásánál nem az iskolázottság, illetve a teljesítmény, hanem a párthoz való hűség jelentette a legfőbb szempontot...

A társadalom átalakulásával párhuzamosan lassan megkezdődött az a modernizációs folyamat is, amelynek során a helyiek az akkori viszonyoknak megfelelő, fürdőszobával, majd mosógéppel és televízióval is ellátott modern Kádár-kockákba költöztek; a család szennyesét ettől fogva az asszonyok már nem a Tisza vizében mosták.

A kiállítás keretében megalkotott, hengerelt falú, műbőr kárpitos bútorokkal, üveges szekrényekkel és porcelánfigurákkal díszített autentikus enteriőrben barangolva a látogató szinte úgy érezheti, mintha az 50-es és 60-as évek hangulatában, felmenői otthonában töltene el egy varázslatos pillanatot.

A szakemberek elkötelezett küldetésüknek érzik, hogy vendégeiket a népi hagyományok világába kalauzolják, ahol a helyi értékek, mint a jellegzetes ételek, kézműves alkotások és hagyományos népszokások mellett felfedezhetik a környék természeti csodáit is. E programok keretében a látogatók nemcsak a helyi kultúrával ismerkednek meg, hanem aktív részesei is lehetnek a természetjáró túráknak, amelyek során a táj szépségeit és titkait is felfedezhetik.

Rendezvényeik középpontjában a Felső-Tisza-vidék gazdag motívumkincsével rendelkező cigándi keménycsárdás áll, amely a 1930-as években a Gyöngyösbokréta-mozgalom elindításával vált nemzetközi hírűvé.

A farsangi időszak kezdetétől egészen az advent varázslatos ünnepeiig számos izgalmas kézműves foglalkozás, betyáros erőpróba és szórakoztató akadályverseny várja az érdeklődőket. A természet szerelmesei számára pedig lehetőség nyílik lovaglásra és íjászkodásra is. Emellett felfedezhetik a Múzeumportától a Tisza partjáig vezető festői kerékpáros és gyalogos túrákat, ahol a táj szépsége és a friss levegő garantáltan felejthetetlen élményeket nyújt.

- Az összejöveteleink során rendszeresen készítünk helyi specialitásokat, amelyek igazi ízelítőt nyújtanak a környék gasztronómiai kincseiből - meséli Szabóné Horváth Eszter, az intézmény vezetője. - A cigándi apróbéles, a nyújtott és a "kőtt" káposztás béles, valamint a görhe, linzer, sulyom és hájas tészták mindegyike büszkén viseli a Hagyományok-Ízek-Régiók (HÍR) védjegyet. Évente több mint tízezer látogatót vonzó kiemelt eseményeink – a tavaszváró Zöldágjárás, a Bélesfesztivál és a pajtarendezvények – mind hozzájárulnak ahhoz, hogy megőrizzük kulturális örökségünket. Habár az uniós és költségvetési pályázati lehetőségek az utóbbi időszakban csökkentek, az önkormányzat szakértői csapata folyamatosan figyeli a kínálkozó lehetőségeket, hogy támogatásokat szerezhessünk. Pályázataink sikerét a szakmai szempontok mellett a mögöttünk álló szoros helyi közösség is segíti, amelynek erejét a bírálóbizottság is nagyra értékeli. A vármegye munkanélküliségi rátája, amely 8-9 százalék között mozog, arra figyelmeztet, hogy a Bodrog és a Tisza által körülölelt területen nem könnyű a megélhetés, de kulturális örökségünk megőrzése mindannyiunk számára kiemelkedően fontos.

Ahogyan Szabóné Horváth Eszter is megfogalmazza, a Múzeumporta nem csupán egy intézmény, hanem közösségi érték, amelyet kicsik és nagyok, aktív munkavállalók, közfoglalkoztatottak, munkanélküliek, valamint értelmiségiek és fizikai dolgozók egyaránt szívükön viselnek. A helyiek példaértékű összefogásának köszönhetően pedig minden egyes nagyszabású eseményüket szinte 150 önkéntes támogatja, ami igazán figyelemre méltó.

A térség legjelentősebb települései, köztük Sátoraljaújhely, Sárospatak és a felvidéki Királyhelmec mellett a 2004-ben várossá nyilvánított Cigánd, egyben járás- és kistérségi központ befolyása tartósan élénkül. Ebben vitathatatlanul kulcsszerep jut a Múzeumporta értékteremtő tevékenységének.