Miről is van szó? Kérlek, oszd meg velem, hogy milyen témában szeretnél beszélgetni, és én szívesen kifejtem a gondolataimat!
Ritkán találkozni olyan országgal, mint Románia, amely úgy tűnik, mintha saját ködébe burkolózva keresné az utat. Egy hely, ahol a látszatdemokrácia és a valóságos zűrzavar szorosan összefonódik, és a világosság helyett inkább az árnyakban tapogatózik.
Egy társadalom nem a korrupció terhe alatt omlik össze - fogalmazott egy politikai elemző -, hiszen Románia már harminc éve tűri ezt a gyakorlatot. Az igazi kihívás a bizalmatlanság, amely végzetes következményekkel járhat. Szakértők véleménye szerint az ország lakói a saját kormányuktól, míg a vezetés a néptől fél. Az igazság kimondása pedig olyan terheket róna a lelkekre, amelyeket kevesen bírnak elviselni. A jelenlegi helyzet olyan, mintha Románia egy ismeretlen forgatókönyv alapján játszana, abszurd fegyelemmel elfogadva a szerepét. Az emberek arra szavaznak, akire "kell", elfogadják a kötelezőt, és csendben maradnak. A kormány titkolózása nem más, mint a félelem új formája. A hatalmon lévők rettegnek attól, hogy felfedjék gyengeségeiket, míg az alacsonyabb szintű döntéshozók attól tartanak, hogy elveszítik az illúzióikat. Politikai szempontból ez a titkolódzás stratégiává vált. Romániában a hatalom nem a tekintély, hanem a káosz által működik. A vezetés nem ad magyarázatokat, hogy ne lehessen őket vitatni, nem közöl adatokat, hogy elkerüljék a számonkérést, és nem nevezi meg a felelősöket, hogy senki ne vonható felelősségre. Az elemzők megjegyzik, hogy a konfliktus nem a hatalom és az ellenzék között zajlik, hanem a hatalom és az átláthatóság között. Ebben a küzdelemben a hatalom mindig győztes, hiszen birtokában van a hallgatás, a halogatás és a titkolózás eszköze, melyekkel védi saját - hogy finoman fogalmazzunk - alkalmatlanságát. Ez a helyzet pedig nem véletlenül vezet a szélsőséges nézetek térnyeréséhez, ami a társadalom válasza a bürokratikus arroganciára, a zárt ajtók mögött hozott döntésekre és az utcától eltávolodott, moralizáló beszédekre. A populisták nem azért erősödnek, mert ügyesebben hazudnak, hanem mert az intézmények csak önmagukkal kommunikálnak. A katasztrófákat nem előzik meg, csupán utólag kommentálják őket.
A közelmúlt eseményei - mint a kétéves kislány tragikus halála vagy a folyamatos nőgyilkosságok - rávilágítanak az emberi természet sötét oldalára. Az ilyen esetek megmutatják, hogy mennyire eltorzulhat az emberek lelkiismerete. A bírák, akiknek a feladata lenne a jog és igazság védelme, gyakran csak a saját érdekeikre fókuszálnak, miközben elfeledkeznek azokról, akik a társadalom peremén élnek, és akiknek a hangját soha nem hallatják. Az alacsony jövedelműek és a létminimum alatt tengődők sorsa szinte láthatatlan a hatalom birtokosai számára.
Az Eurostat legfrissebb adatai szerint az Európai Unió tagállamaiban körülbelül 13 millió dolgozó keres minimálbért. Fontos megjegyezni, hogy ezek az adatok a 2022-es helyzetet tükrözik, de csak 2025 végén kerültek nyilvánosságra, mivel az Eurostat négyévente frissíti ezeket a becsléseket, hogy nyomon követhessük a hosszú távú trendeket és tisztább képet kapjunk a helyzetről. Az OECD rámutat arra, hogy a minimálbért kereső munkavállalók pontos számának meghatározása nem egyszerű feladat, és az eredmények nagymértékben függenek az adatforrásoktól. Az Eurostat saját becsléseit adja közre, de gyakran kihagyja a kisvállalkozásokat, ami arra utal, hogy a valós szám valószínűleg magasabb, mint amit nyújtanak.
Az Európai Bizottság Közös Kutatóközpontja által közzétett "A minimálbér hatása a jövedelemegyenlőtlenségre az EU-ban" című tanulmány kiemeli, hogy a minimálbér-politikák jelentős hatással vannak a jövedelemeloszlásra a tagállamok szintjén, ezáltal formálva az egész EU lakosságának jövedelemviszonyait is. 2022 októberében az Európai Bizottság egy irányelvet fogadott el, amely a megfelelő minimálbér biztosítását célozta meg az EU-ban, azzal a szándékkal, hogy a munkavállalók jövedelme minden egyes tagállamban elegendő legyen a tisztességes életszínvonal fenntartásához.
Másik paradox helyzet Romániában: bármekkora a gazdasági válság az országban, hatalmas lyukak tátongnak a központi és helyi költségvetésekben, emberek milliói tengődnek a szegénységi küszöb határán vagy az alatt, decemberben a helyi önkormányzatok mégis sok ezer eurót különítenek el a karácsonyi-szilveszteri fényekre, tűzijátékokra és a december 1-jei román nemzeti ünnephez köthető zászlóbeszerzésekre. Egyes esetekben a díszítésre szánt büdzsék elérik az 50 000 eurót is, így a spórolásra, a felelős gazdálkodásra vonatkozó központi nyilatkozatok ellenére a költségvetési megszorítás ez év végén sem igazán érződik helyi szinten.
